Életem első 50 éve után úgy érzem, jó lenne megállni. Régóta bakancslistás volt nálam a Camino, de a világ jelenlegi helyzete és az én élethelyzetem (család, gyerekek) mellett felelőtlennek érezném magunkkal szemben, hogy hetekre lelépjek külföldre. Az évek pedig telnek, nem leszek fittebb, csak öregebb. 

Amikor tavasszal szembejött a Camino Benedictus, azonnal tudtam, hogy nekem szól. Tihanytól Lébényig 159km. Magyarország, Balaton-felvidék, Bakony, szakrális helyek, természet és egyedüllét.
A Benedictus jelző a bencés helyekre utal, amik gerincét képezik az útnak (Tihanyi Apátság, Bakonybéli Monostor, Pannonhalmai Főapátság) és mind olyan helyek, amik valami módon kötődnek hozzám (erről majd később), de legalábbis gyerekkoromtól kezdve megrendítően hatottak rám, ahányszor arra jártam. 

Úgy éreztem, a gyerekek idén talán már elég nagyok (11, 16), hogy mellőzzenek engem egy fél hónapra. A nyári szünetet azért meg kellett várni, hogy a legnagyobb stresszfaktort, az iskolát, kiiktathassuk ebből az időből. A többit pedig megoldják apával és a családdal.

Ferences világi rendi vagyok, azaz Szent Ferenc harmadik rendjének és a ferences családnak tagja. A világi arra utal, hogy mi nem vonulunk kolostorba, hanem a világban, világi életünkben éljük az Evangéliumot. Ugyanakkor "rendben vagyunk", azaz Szent Ferenctől Regulát is kaptunk, ami segíti életünk igazodását, és amire fogadalmat is tettünk. 

Ferencességem egyik fő pillérköve a Természet szeretete. Régóta vagyunk bensőséges kapcsolatban, ez korábban fotóimon, most már inkább csendes meghatottságban fejeződik ki. Korábbi terepfutásaim mára élő imádságokká és lelki utakká változtak. Szeretem ezt ma már tovább is adni, mert látom, hogy nagyon nagy szomjúság van rá.

Lássuk, mi sül ki ebből így: ferencesként a Benedictuson. Buen Camino!

(A kép forrása a szentjakabut.hu oldal - majd lecserélem sajátra, ha arra járok.) :-)